A mi gubiói történetünk

A mi gubiói történetünk Gyímesben kezdődött. Mosolyogva játszottam el a gondolattal, hogy Szent Ferenc lenéz az égből, és nagyon örül, hogy példája nyomán 90 lelkes fiatal nekivágott a hegyeknek felfedezni a farkasait, a Jóistennel és soksok vagány emberkével kicsit belekóstolni a mennyországba J Mert én így képzelem el a mennyországot, hogy mindenki együtt van, és örül az Úr jelenlétének. És talán Szent Ferenc odaszólt Jézusnak is, hogy gyere nézd meg, ha már elindultak, adjunk nekik szép időt, úgyis épp elég vihar tombol sokuk lelkében a farkasaival, ne kelljen az időjárás vasfogával is megküzdeniük.

És kaptunk olyan csodálatos időt, amiről álmodni sem mertünk volna, így bátran nekivághattunk az előttünk álló útszakasznak, amely Szabolcs testvér pontos utasításai nyomán könnyen teljesíthető volt mindannyiunk számára, fontos volt a víz, a kalap és a naptej, és máris vígan elérhettük az első napra kitűzött célt, Hidegkútat. Gyímesből indultunk, és a hegyeken keresztül csodálatos környezetben érkeztünk Hídegkútra, ahol már készen felhúzva vártak sátraink, a hűsítő víz, és egy kedves pásztor jóvoltából finom friss sajt és orda is felüdítette a nap folyamán elcsüggedt testünket. És Szabolcs testér a lelkünk felüdüléséről is gondoskodott, reggel a zsolozsma elimádkozása után indultunk, így máris felfegyverkezve a mi Istenünk igéjével vághattunk neki az útnak. A délelőtt folyamán Zoltán testvér elmélkedése után csendben mentünk, mindenki a saját farkasai felfedezésén, megismerésén gondolkozva. Később kiscsoportos beszélgetésben osztottuk meg a felfedezett félelmeinket, bűneinket, amelyek gúzsba kötnek minket, és örömmel fedeztük fel, hogy megosztva egymással, máris kicsit szelídebbnek tűntek. Hidegkúton pedig a természetben bemutatott legszentebb áldozattal adtunk hálát Teremtőnknek azért a napért, a jó időért, a találkozásokért, a sok kedves szóért és mosolyért amit a társainktól kaptunk, és a farkasainkért is, amelyeket ha megtanulunk  megszelídíteni, a legjobb barátainkká válhatnak.   

Az előző esti tábortűz és éneklések ellenére másnap sikerült összeszednünk magunkat és sátrainkat, és a kedves testvéreknek köszönhetően, akik a csomagok cipelésében fáradhatatlanul segítkeztek, még a reggeli harmat felszáradása előtt útra indultunk Szellő tető fele. Első megállónkon a reggeli zsolozsma elimádkozása után, Bonaventúra testvér osztotta meg velünk a farkasok megszelídítéséről megfogalmazott gondolatait, hogy ne féljünk keresztjeinktől, hanem bátran helyezzük azokat a mi Urunk keresztjére, hiszen csak Vele leszünk képesek megbékélni magunkkal, farkasainkkal, csak az ő szeretetében találhatjuk meg és követhetjük a helyes utat.   Útközben sok pásztorkutyával találkoztunk, és olyan csodálatos volt megtapasztalni ebben is a közösség megtartó erejét, hiszen egyedül biztos nem lettem volna képes elmenni mellettük, de a többiek jelenléte biztatólag hatott, és nagy biztonságot nyújtott, amiért ezúttal is hálát adok a Jóistennek, hiszen ezzel is megmutatta, hogy ő közösségre teremtett minket.

Megérkezve Szellő tetőre Szabolcs testvér egy kis meglepetéssel tapasztalta, hogy az előre betervezett sátorhelyünket közben elfoglalta egy juhnyáj, de hamar feltaláltuk magunkat, kerestünk másikat, ivóvíz közelében, ahol azonnal rájöttünk, hogy mért pont Szellő tetőnek keresztelték a helyet... J De a szél nem fújta el lelkesedésünket, itt is szentmisében adtunk hálát a Jóistennek a sok ajándékért, amivel nap mint nap elhalmoz minket, a sok kegyelemért, és hogy mindannyian ott lehettünk.  Talán aznap este esett a legjobban a finom forró, füstös tea, és a szél ezúttal is a tűz melege köré gyűjtött minket. Visszagondolva, a tűz a Jóisten védő szeretetét szimbolizálja, a szél pedig az üvöltő farkasainkat. És milyen jó érzés volt megpihenni a meleg sugarak fényében! :)

És máris elérkeztünk a zarándoklatunk gyalogos részének utolsó napjához, tudtuk, hogy este már a csíksomlyói kolostor védő falai várnak ránk. A már hagyományossá vált reggeli zsolozsma után Marian testvér bízatott bennünket, és az elmélkedése nyomán már sokunkban nem is tűntek olyan félelmetesnek azok a farkasok. Ismét gyönyörű környezet, csodálatos idő várt ránk, így csak azon sajnálkoztunk kicsit, hogy máris véget ért a gyaloglás, de Szabolcs testvér bíztatott minket, hogy a zarándoklatnak koránt sincs még vége. :)

Somlyóhoz közeledve még utoljára megkerültük a Nagysomlyó hegyét, hogy biztos ami biztos mindenki jól kigyalogolja magátJ És a Kegytemplom megható, fennséges környezetében a Te Deum eléneklésével adtunk hálát a Jóistennek…MINDENÉRT!

A vasárnapot az Úrnak szenteltük, a reggeli zsolozsma után részt vettünk a kegytemplomban a nagymisén, ebéd után pedig kiscsoportban előkészítettük egy rövid előadásban a mi gubiói történetünket. Közben eleredt az eső is, és mi csak annak örültünk, hogy a gyalogos zarándoklat alatt megkímélt minket a Jóisten az esőtől. Este minden csoport bemutatta az ötletesebbnél ötletesebb előadását, mindenki jól szórakozott a másik csapatok találékonyságán.

Összegzésként mit is mondhatnék… egyik legjobb, legtartalmasabb, legkegyelemteljesebb, legpihentetőbb, leglélekemelőbb és még nagyon sok leg-leg zarándoklat volt, amin részt vehettem, amiért azóta is hálát adok a Jóistennek és a segítőinek, legfőképpen Szabolcs testvérnek, és minden testvérnek, akik végig bátorítottak, támogattak bennünket! :)