Ferbit Nagyböjti Lelkinap

A találkozás mindig öröm...látni az ismerős arcokat, akik mosolyogva tekintenek vissza ránk, a cinkos mosolyokat, amelyekkel szavak nélkül is felidézzük  a nyári biciklis zarándoklat örömteli pillanatait. Ennek a csendes örömnek a szellemében telt az a nagyböjti lelkinap, amelyet a Ferences testvérek szerveztek Csíksomlyón 2011. április 2-án a már három alkalommal megszervezett nyári Ferences Biciklitúra résztvevőinek,  amelyre mintegy ötvenen gyűltünk össze Székelyföld minden szegletéből. A reggel a mára elengedhetetlenné vált bemelegítő játékokkal kezdődött, miután a testvérek által választott „megnyílás Isten előtt” témát bontotta ki Timár Sándor Asztrik OFM, a csíksomlyói kegytemplom igazgatója. Hogyan ismerhetjük fel az életünkben az Isten tervét, hogyan hallhatjuk meg az Ő hangját ebben a rohanó, a külső zajok által elborított világunkban? Isten képes cselekedni akkor is, ha mi nem válaszolunk az Ő hangjára, képes formálni minket, alakítani az életünket akkor is, ha mi rossz döntéseket hozunk? Számos választ kaptunk a feltett kérdésekre, de mindannyiunkban ott maradtak a további kérdések, hogy “én személy szerint hogyan válaszolok a Jóisten szeretetére?” Ezeket volt alkalmunk átbeszélni kisebb csoportokban a Barátok feredője által nyújtott csendes környezetben, és jó volt hallani, hogy más fiatalok is hasonló kérdésekkel küszködnek, és megbizonyosodtunk, hogy  igenis nagy kihívás és nagy feladat megtalálni a helyünket, a Jóistennek tetsző küldetésünket ebben a felbojdult világban, de az biztos, hogy érdemes, és ez az egyetlen út, amelyet követhetünk.

És akkor válaszként érkezett a Klarissza Rend Csíksomlyói Ágacskájánál tett látogatás. Mindannyiunkat megérintett a Klarissza nővérek csendes békéje, az a felfoghatatlan nyugalom, ami belőlük áradt. És ez a béke önmagában megválaszolta az Isten előtti megnyílással kapcsolatos kérdéseinket. A Jóistennek csodálatos terve van mindannyiunk életére, van akit a szerzetesi életre hív el, van akire családot bíz, de ha Neki szenteljük az életünket, az Ő akarta szerint próbálunk élni, akkor megélhetjük azt a békét és szeretet, amit ez az rohanó világ olyan sikeresen próbál elrabolni tőlünk.

Ezután bejártuk a Jézusunk keresztútját, együtt is újra átélhettük az értünk hozott hatalmas áldozat állomásait, és az elmélkedéseken keresztül volt alkalmunk átogondolni a saját hozzáállásunkat keresztjeinkhez, egymáshoz, az Úrhoz.

 A nap méltó befejezése volt a Mária köszöntõ szentmise és az azt követõ gyertyás körmenet. A Szűzanya a legjobb példa a Jóisten akarata előtti megnyilásra, az ő igene tette lehetővé számunkra az életet. Ennek az igennek is köszönhetjük, hogy a Jézussal biciklizhetünk nyaranta, hogy örülhetünk a gyönyörű környezetünknek, egymásnak.

Úgyhogy mindannyian feltöltõdve, jólesõ fáradtsággal tértünk haza, nagy várakozással tekintve a július utolsó hétvégéjén sorra kerülő negyedik Ferences Biciklis zarándoklatra. Dicsõség és hála a mi szeretõ Atyánknak ezért a napért...is!:)

 

A mi gubiói történetünk

A mi gubiói történetünk Gyímesben kezdődött. Mosolyogva játszottam el a gondolattal, hogy Szent Ferenc lenéz az égből, és nagyon örül, hogy példája nyomán 90 lelkes fiatal nekivágott a hegyeknek felfedezni a farkasait, a Jóistennel és soksok vagány emberkével kicsit belekóstolni a mennyországba J Mert én így képzelem el a mennyországot, hogy mindenki együtt van, és örül az Úr jelenlétének. És talán Szent Ferenc odaszólt Jézusnak is, hogy gyere nézd meg, ha már elindultak, adjunk nekik szép időt, úgyis épp elég vihar tombol sokuk lelkében a farkasaival, ne kelljen az időjárás vasfogával is megküzdeniük.

És kaptunk olyan csodálatos időt, amiről álmodni sem mertünk volna, így bátran nekivághattunk az előttünk álló útszakasznak, amely Szabolcs testvér pontos utasításai nyomán könnyen teljesíthető volt mindannyiunk számára, fontos volt a víz, a kalap és a naptej, és máris vígan elérhettük az első napra kitűzött célt, Hidegkútat. Gyímesből indultunk, és a hegyeken keresztül csodálatos környezetben érkeztünk Hídegkútra, ahol már készen felhúzva vártak sátraink, a hűsítő víz, és egy kedves pásztor jóvoltából finom friss sajt és orda is felüdítette a nap folyamán elcsüggedt testünket. És Szabolcs testér a lelkünk felüdüléséről is gondoskodott, reggel a zsolozsma elimádkozása után indultunk, így máris felfegyverkezve a mi Istenünk igéjével vághattunk neki az útnak. A délelőtt folyamán Zoltán testvér elmélkedése után csendben mentünk, mindenki a saját farkasai felfedezésén, megismerésén gondolkozva. Később kiscsoportos beszélgetésben osztottuk meg a felfedezett félelmeinket, bűneinket, amelyek gúzsba kötnek minket, és örömmel fedeztük fel, hogy megosztva egymással, máris kicsit szelídebbnek tűntek. Hidegkúton pedig a természetben bemutatott legszentebb áldozattal adtunk hálát Teremtőnknek azért a napért, a jó időért, a találkozásokért, a sok kedves szóért és mosolyért amit a társainktól kaptunk, és a farkasainkért is, amelyeket ha megtanulunk  megszelídíteni, a legjobb barátainkká válhatnak.   

Az előző esti tábortűz és éneklések ellenére másnap sikerült összeszednünk magunkat és sátrainkat, és a kedves testvéreknek köszönhetően, akik a csomagok cipelésében fáradhatatlanul segítkeztek, még a reggeli harmat felszáradása előtt útra indultunk Szellő tető fele. Első megállónkon a reggeli zsolozsma elimádkozása után, Bonaventúra testvér osztotta meg velünk a farkasok megszelídítéséről megfogalmazott gondolatait, hogy ne féljünk keresztjeinktől, hanem bátran helyezzük azokat a mi Urunk keresztjére, hiszen csak Vele leszünk képesek megbékélni magunkkal, farkasainkkal, csak az ő szeretetében találhatjuk meg és követhetjük a helyes utat.   Útközben sok pásztorkutyával találkoztunk, és olyan csodálatos volt megtapasztalni ebben is a közösség megtartó erejét, hiszen egyedül biztos nem lettem volna képes elmenni mellettük, de a többiek jelenléte biztatólag hatott, és nagy biztonságot nyújtott, amiért ezúttal is hálát adok a Jóistennek, hiszen ezzel is megmutatta, hogy ő közösségre teremtett minket.

Megérkezve Szellő tetőre Szabolcs testvér egy kis meglepetéssel tapasztalta, hogy az előre betervezett sátorhelyünket közben elfoglalta egy juhnyáj, de hamar feltaláltuk magunkat, kerestünk másikat, ivóvíz közelében, ahol azonnal rájöttünk, hogy mért pont Szellő tetőnek keresztelték a helyet... J De a szél nem fújta el lelkesedésünket, itt is szentmisében adtunk hálát a Jóistennek a sok ajándékért, amivel nap mint nap elhalmoz minket, a sok kegyelemért, és hogy mindannyian ott lehettünk.  Talán aznap este esett a legjobban a finom forró, füstös tea, és a szél ezúttal is a tűz melege köré gyűjtött minket. Visszagondolva, a tűz a Jóisten védő szeretetét szimbolizálja, a szél pedig az üvöltő farkasainkat. És milyen jó érzés volt megpihenni a meleg sugarak fényében! :)

És máris elérkeztünk a zarándoklatunk gyalogos részének utolsó napjához, tudtuk, hogy este már a csíksomlyói kolostor védő falai várnak ránk. A már hagyományossá vált reggeli zsolozsma után Marian testvér bízatott bennünket, és az elmélkedése nyomán már sokunkban nem is tűntek olyan félelmetesnek azok a farkasok. Ismét gyönyörű környezet, csodálatos idő várt ránk, így csak azon sajnálkoztunk kicsit, hogy máris véget ért a gyaloglás, de Szabolcs testvér bíztatott minket, hogy a zarándoklatnak koránt sincs még vége. :)

Somlyóhoz közeledve még utoljára megkerültük a Nagysomlyó hegyét, hogy biztos ami biztos mindenki jól kigyalogolja magátJ És a Kegytemplom megható, fennséges környezetében a Te Deum eléneklésével adtunk hálát a Jóistennek…MINDENÉRT!

A vasárnapot az Úrnak szenteltük, a reggeli zsolozsma után részt vettünk a kegytemplomban a nagymisén, ebéd után pedig kiscsoportban előkészítettük egy rövid előadásban a mi gubiói történetünket. Közben eleredt az eső is, és mi csak annak örültünk, hogy a gyalogos zarándoklat alatt megkímélt minket a Jóisten az esőtől. Este minden csoport bemutatta az ötletesebbnél ötletesebb előadását, mindenki jól szórakozott a másik csapatok találékonyságán.

Összegzésként mit is mondhatnék… egyik legjobb, legtartalmasabb, legkegyelemteljesebb, legpihentetőbb, leglélekemelőbb és még nagyon sok leg-leg zarándoklat volt, amin részt vehettem, amiért azóta is hálát adok a Jóistennek és a segítőinek, legfőképpen Szabolcs testvérnek, és minden testvérnek, akik végig bátorítottak, támogattak bennünket! :)